Újabb hazai pályán elszenvedett vereség után a Newcastle United búcsúzni kényszerült az idei Ligakupa sorozattól.
A mérkőzésre a két menedzser korábbi nyilatkozatainak megfelelően a “bécsapatok” lettek pályára küldve, de míg hazai részről különösebb meglepetés nem ért minket az összeállítás kapcsán, addig a vendégeknél valamivel “erősebb” keret volt várható, persze ez sem volt gyenge. A Newcastle-nél egyedül Willo volt az, aki szerepet kapott azok közül, akik a bajnokságban is hétről-hétre szóhoz jutnak, a másik oldalon ugyanez Djorou és Denilson személyében mutatkozott meg.
Már a találkozó elején – ahogy azt egy Arsenal ellen várható is – a vendégek vették kezükbe az irányítást, hamar eljutottak és veszélyes helyzeteket alakítottak ki Krul kapujánál, ám ekkor még mind a holland, mind pedig a védelem úgyahogy, de állta a sarat. Hogy az Ágyúsok ne érezzék teljes kényelemben magukat, arról Nile Ranger gondoskodott, ám a fiatal támadó eltöketlenkedte a kínálkozó lehetőséget. Nem sokkal később Alan Smith olyan közel volt első newcastle-i találatához, mint eddig soha, ám életerős löketét a Szczeny bravúrral kipiszkálta léc alól, így az a kapufa érintésével tovasüvített a lelátó felé. Nagyjából ennyi is, amit érdemben meg lehet említeni hazai részről, hiszen ezután minden összejött a londoniaknak. Ahogy szokás mondani, a legrosszabb időben kaptuk a gólt. A lefújás előtti pillanatokban egy olyan hihetetlenül peches gólt hozott össze a védelem, hogy az nem kifejezhető, talán az öltözőben még ők is nevettek rajta utólag.
Egygólos előnnyel fordultak tehát a csapatok. A szünetben reméltük, hogy Hughton kicsit felrázza a csapatot és a hazai pálya segít az egyenlítés eléréséhez, de alig kezdődött el a második félidő, az Arsenal újabb gólt szerzett a szélvészgyors Theo Walcott révén. Hughton ekkor megpróbált egy kis vérfrissítést, beküldte Jonast és Carrollt, majd valamivel később Joey-t is, ám hiába a magasabb fordulatszám, gólt megint csak az Ágyúsok értek el. Előbb a dán Bendtner lőtt pazarul, majd megint a kis Walcott volt eredményes.
A vége tehát négygólos hazai vereség és búcsú az idei ligakupa kiírástól, ami részben azért is fájó, mert a Chelsea elleni győzelem megmutatta, hogy ebben a csapatban több van, mint azt gondolnák, ám a szerencsétlen sorsolás és az, hogy a pályán nem nekünk kedvezett a szerencse (Ranger és Smith), megállította a “menetet”.
Sebaj…nem kell különösebben keseregni, nincs is rá idő, hétvégén ugyanis a Sunderland elleni derbi vár a srácokra, ráadásul mindez hazai pályán, ahol augusztus 22. óta nem sikerült nyerni. Jó lenne ezen változtatni, mert az a tény, hogy idén még nem volt teltház és az Arsenal elleni is csupán 33 ezren voltak kinn, az részben ennek is köszönhető.